Mészáros Blanka, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója játssza Margarétát a Faust I-II.-ben. Ezen a szerepen kívül még négy alakban tűnik fel a színpadon, Blankát a próbákról, azok kihívásairól és a szerepeiről kérdeztem.

- Milyen embernek találod Margarétát?
- Egy nagyon érzékeny korban lévő lánynak, aki instabil családi háttérrel rendelkezik: édesapja és kishúga - akit félig-meddig ő nevelt- meghalt. Az édesanyján kívül a bátyja maradt neki, aki katonaként szolgál. Egyedül tölti nagyrészt a napjait, és biztos vagyok abban, hogy rengeteg gondolat és élettapasztalat gyűlt fel benne, de nincs kivel megosztania. Fiatal lány, akit biztosan megnéznek a férfiak, kezd nőiesedni és már-már felnőtt egyénként létezni, de a piacra járás és az otthoni munka mellett nem igazán találkozott a külvilág történéseivel. Amikor Fausttal megismerkedik, pezsegnek benne a gondolatok és az érzések. Egy két lábon járó időzített bomba.
Meg akarja osztani a gondolatait Fausttal, szeretné elfogadtatni vele a szubsztanciáit, azokat a kimondatlan alapszabályokat, amiket az ember „otthonról hoz magával” Azt szeretné, hogy egyenrangú partnere legyen Faustnak, ne csak a „kicsikéje”. Ösztönlény, és makacs, nem adja magát könnyedén.

- Mekkora hasonlóságot érzel a hősnővel? Illik hozzád, vagy távol áll tőled?
- Tudok vele azonosulni, azt hiszem, értem őt. Nagy kihívás számomra az, hogy azonosuljak azzal a felgyorsult időszakkal, amin ő átmegy. Másfél év alatt megismerkedik egy férfival, szerelmes lesz és várandós, a szerelme megöli a lány bátyját, a lány megöli az édesanyját és a saját gyermekét, majd börtönbe kerül… Ezen kívül az instabilitása és végletessége jelent még izgalmat számomra.

- A várakozásaid beigazolódtak a próbákkal kapcsolatosan?
- Nagyon termékenynek találom az egész időszakot. Rengeteg pluszt kapok mindenkitől, aki részt vesz a próbákon. Úgy érzem, hogy mindenki kíváncsi: a rendező, a partnerek, én is mindig fokozott érdeklődéssel figyelem, mi és hogy történik. Nyitottan, bátran merek játszani és ez nagyon jó. Árpád mindig hagyja, hogy kipróbáljam az ötleteimet, amiket ő továbbgondol. Ha szóban nem tudom megvalósítani, akkor a mozdulataimmal próbálom, de ha úgysem megy, akkor segítenek a partnerek. Egymás szemébe nézünk, egymáshoz kapcsolódunk minden szereplővel – ami külön érdekességet ad ennek a munkának, hogy minden apró találkozás, ami az első részben megtörténik, ismét felbukkan a második részben. Izgalmas így próbálni.

- Melyik rész áll közelebb hozzád?
- Nehéz erre válaszolni. Inkább az első – abban a történetben én élek meg valamit, Faust, Mephistopheles és köztem zajlik a legtöbb történés. Nagyobb a felelősség, sokkal több minden történik velem, az én jelenlétem is kell ahhoz, hogy minden folyamat úgy alakuljon, ahogyan kell. Ugyanakkor a második rész is kihívás. Abban az lesz a nehéz, hogy rengeteg szereplő van egyszerre a színpadon különböző szerepekben, de más alakokban, más lendülettel hogyan tud majd együtt lélegezni a színpadon, a sokféleségüket kell valamilyen egységgé alakítani. Ebben részt venni, minden mondatukra figyelni és azokra reagálni nagyon erős koncentrációt igényel. Más figyelmet igényel mindkettő és más színpadi jelenlétet.

- A második részben négyféle szerepet játszol: hogyan készültél ezekre a szerepekre?
- A négyféle mondhatni erősen egyféle, mert minden karakter alapja az első részben megismert Margit. Ő a vezérfonál, ami összeköti őket, az ő mutációi ezek a lények. Galateaként összeházasodom, Szfinxként felforgatom Faust lakását, Lányként elátkozom őt és fiát, a Bűnnel kísértem őt halála óráján. Árpád és Bíró Bence, az előadás dramaturgja klasszul vonta össze a szerepeket, ezekkel a húzásokkal követhetőbb és tisztább lesz ez az őrületes „éjszaka”.

szöveg: Csikós Kornélia
fotók: Táborosi András és Nagy Zágon