Bíró Bence a Színház és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója, a Faust I-II. dramaturgja. Korábban már dolgozott együtt Schilling Árpáddal, most a Fausttal kapcsolatos munkájáról és annak kihívásairól kérdeztük őt.

- Hogyan kerültél a Faust alkotói közé, mint dramaturg?
- Schilling Árpád hívott. Két évvel ezelőtt jelentkeztem nála szakmai gyakorlatra, és már dolgozhattam vele meg a Krétakörrel A Párt című előadásban, a Trafóban.

- Mennyi és milyen jellegű munkád volt a Márton László által fordított szöveggel?
- Márton László az első részt húsz évvel ezelőtt már lefordította. A második rész fordítására külön ehhez az előadáshoz kérték fel. Ahogy haladt a fordítással, folyamatosan kaptuk tőle az elkészült szövegrészeket, amikkel így mi is fokozatosan kezdtünk dolgozni. Először is a szöveg megértése volt a nehéz feladat. Én mondjuk negyedszeri elolvasás után mertem kijelenteni, hogy valamennyire felfogtam. Aztán meg kellett találni benne a drámát, illetve hogy ezt az összesen 12 ezer sornyi szöveget milyen formában lehet színpadon megszólaltatni. Az értelmezésben és a szövegkönyv alakulásánál Márton László is sokat segített: októbertől kezdve január végéig Schilling Árpáddal hármasban rengeteget ültünk a nappalijában, és ő – pogácsázás és teázás közben – nagyon élvezetesen elmagyarázott nekünk sorrólsorra mindent, amire rákérdeztünk.

Árpád persze elég határozott elképzelésekkel rendelkezett. Voltak részek, amikről már a munka legelején tudta, hogy biztosan nem szeretné a szövegkönyvben hagyni. Az én feladatom tehát az volt, hogy a lehető legjobban rákapcsolódjak Árpád gondolkodásmódjára. Az általa kiválasztott fontosabb pontok köré, az általa kijelölt irányvonalak mentén kellett összeszerkeszteni az előadások szövegét.

- Mennyi előkutatást kellett végezned a műről, annak keletkezéséről, Goethe koráról?
- Dramaturgként természetesen a feladatom, hogy a mű hátteréről minél többet megtudjak, és én ennek érdekében meg is tettem minden tőlem telhetőt. Ám hamar rájöttem, hogy hiába olvasom hónapokon át éjjel-nappal a Goethe-szakirodalmat, akkor sem fogom negyven éve olvasni. Viszont ott volt Márton László, aki a nekünk tartott kis Faust-szemináriumával pótolta az én hiányosságaimat. Mindig elmondta, hogy az egyes szövegrészeknek még hány meg hány jelentésrétege van, vagy hogy Goethe milyen gondolatokat társíthatott hozzájuk. Ő ugyanis, megkockáztatom, mindent tud Goethéről és a Faustról.

- Sokat változtattatok a fordított szövegen?
- Változtak sorok. De soha nem változtattunk a szöveg értelmén, pláne nem tettünk bele direkt aktuális dolgokat. Végig az volt a cél, hogy valóban Goethe Faustja szólaljon meg a színpadon. Megpróbáltunk a végsőkig kitartani Márton László fordítása mellett. A vájt fülűek minden bizonnyal találhatnak majd helyeket, ahol megbicsaklik egy kicsit a verselés, de fontos, hogy az eltérések mindig a mondhatóságot és az érthetőséget szolgálják. Lesz az előadásban két kórus is, ezért egyes helyeken össze kellett kovácsolni a zenét és a szöveget. Előfordult olyan eset, amikor a Dargay Marcell által komponált zene nem illeszkedett mindenhol pontosan a szövegre. Néhány esetben ezért a sorokat utólag kellett a zenéhez igazítani. De ennek a fordítottja is megtörtént.

- Mennyire izgulsz az előadás miatt?
- Magáért az előadásért nem izgulok, mert abban biztos vagyok, hogy lesz valamilyen. Vagyis hogy nem lesz semmilyen. És nekem ez számít igazán, hogy ne lehessen elmenni mellette szó nélkül. Ne lehessen legyinteni rá, mondván elég jó volt, majd egy hónap múlva nem emlékezni belőle semmire… Inkább amiatt van bennem félsz, hogy mennyire tud majd kapcsolódni hozzá a közönség. Hogy mennyire látják meg benne a saját problémáikat, és hogy a látottakat mennyire tudják majd kötni a mindennapjaikhoz. Ez a szöveg egy nagyon elvetemült költői szöveg. A színészek is, mi is megbirkóztunk vele, és azért izgulok, hogy ez a közönségnek is sikerüljön majd. Az pedig fantasztikus lenne, ha nevetni is tudnának rajta.

- Végzős hallgató vagy az SZFE dramaturg szakán. Ez a munka maga a diplomamunkád?
- A tanárok azt mondják, nem lehet megítélni egy előadás alapján, hogy abba egy dramaturg mennyi munkát tett bele. Ezért a rendezőkkel vagy a színészekkel ellentétben nekünk nincs diploma-előadásunk. De azért a szakdolgozatomat persze a Faustból írom: Schilling Árpád rendezéséből, a közös értelmezésből kiindulva, és azt összehasonlítva más Faust-interpretációkkal.

- Hogy érezted magad a munka során?
- Egy Faust-előadáson dolgozni valóságos dramaturgi álommeló. Nekem ráadásul ez az első ilyen nagy dramaturgi munkám. Arról nem is beszélve, hogy pont itt, a Katonában… Furcsa volt ebbe belecsöppenni, és rettegtem attól, hogy ehhez én kevés leszek. Aztán látván, hogy a félelmemmel nem vagyok egyedül, hamar megnyugodtam, és most már azt gondolom, hogy határozottan jó élmény volt itt és ezzel az anyaggal dolgozni. Sőt! Tulajdonképpen nagyon boldoggá tett ez a munka!

- Mit jelent neked, dramaturgnak a Faust - mint mű?
- Jelenleg magát a színházat. Illetve a színházzal, az előadás-csinálással való küzdelmet. Goethe Faustja arra született, hogy színpadra kerüljön. A szöveget látva mégis könnyen az lehet az ember benyomása, hogy Madách Tragédiájához hasonlóan talán ezt is jobb olvasni, mint színpadon látni. Ennek az ellenkezőjét igyekszünk most bebizonyítani.

szöveg: Csikós Kornélia
fotó: Táborosi András