Esztert az április végén bemutatott Mártírokról kérdeztük. Szerinte van valamennyi dogma-film az előadásban, érdemes és muszáj kommunikálni a konfliktusainkat, az egyházi ének pedig teljesen új tapasztalatot jelentett számára.

A Mártírokban játszott karaktered hogy viszonyul a valláshoz?

Erika Rothként, a tanárnőként a darabban a rációt testesítem meg, én vagyok az ellenpontja a Tasnádi Bence által játszott fanatizmusnak. Andrisék (Dömötör András, az előadás rendezője) sokáig halogatták azt a kérdést, hogy Mártír vagy Mártírok legyen az előadás címe, mert a német nyelvből való fordítás mindkét lehetőséget meghagyja. Azért döntöttek végül a Mártíroknál, mert nem egy szereplőnek a sorsát akarták végigkövetni és azt hangsúlyozni, hanem ebben az előadásban szinte mindenki mártírrá válik. Máshonnan indít a két szereplő, Benjamin a fanatizmusból indít, én a fordított utat járom be, a jól felépített világom omlik össze. Fontos kiemelni, hogy nem csak mi ketten válunk mártírrá, hanem a maga módján szinte mindenki.



Az előadásnak van egyfajta dogma-film jellege. A gesztusokat nem kell kitetten mutatni, lefojtottan és belül történnek a dolgok. Úgy van megírva a darab, hogy sohasem a konfliktust láttatja, hanem mindig az előzményét és a következményét. Az igazi nagy drámák a jelenetek között zajlanak le.

Szerinted miért fontos színpadra vinni ezt a darabot, mennyire szól a vallásról?

Nagyon fontos leszögezni, hogy ez az előadás nagyon kevéssé szól a vallásról. Lehet, hogy túlságosan Erika Roth szemüvegén keresztül látom a dolgokat, de sokkal komplexebb témát boncolgat ez az előadás, mint a vallási fanatizmus. Minden bekattanás végzetes tud lenni. Nagyon-nagyon veszélyes az előítéletesség és az egymással való kommunikációképtelenség. Erikának a fő hibája az, hogy nem kezdeményez Benjaminnal olyan beszélgetést, amelyben a két álláspont ütközik. Ez valahogy mindig kisiklik az előadás folyamán.



Egyházi énekek is elhangzanak az előadásban. Ez mennyiben volt más tapasztalat a korábbi zenés szerepeidhez képest?

Az előadásban elhangzó madrigálok XVI. századi kórusművek, amelyek semmilyen szinten nem mondhatóak a mi gyakorlatunkban ismerősnek. Amikor elkezdtük tanulni ezeket a dalokat, nagyon szkeptikusak voltunk. Szabó Móni, aki a betanítónk volt, csöpögtette belénk a lelket. Különleges tapasztalat, a capella énekelünk négyszólamú kórusműveket.

Fullár Fanni