katona

Múlt héten Ónodi Eszter a legjobb színésznőnek járó díjat nyerte a monte-carlói nemzetközi filmfesztiválon az Aglajában nyújtott alakításáért.

Hogyan élted meg az eredményhirdetést?

Már pár órával a gála előtt megtudtam az eredményt. Csütörtökön napközben behívtak minket, elmondták a jó hírt, és ismertették velünk az esemény pontos koreográfiáját: mikor hová kell állni, mennyit és mikor tudunk beszélni, a teljes esti menetrendet.


 
Ennek ellenére borzasztóan izgultam a gála alatt, és abban a pillanatban, amikor elhangzott a nevem, megállt a világ. Összességében elmondhatatlan élmény volt, hogy a film négy díjat nyert. Nem tudom, jobb lett volna-e, ha nem ismerem előre az eredményt. Nagyon jó érzés volt, hogy sokan gratuláltak ott a helyszínen is, de ami itthon fogadott - rengeteg telefon barátoktól, kollégáktól és a sajtótól, gratuláló e-mailek és Facebook-kommentek tömege - több mint szívet melengető.

Mit jelentenek számodra a díjak? Megerősít-e az ilyen típusú elismerés?

Mindenképpen megerősít a munkámban egy-egy díj. Jelen esetben különösen fontos, hogy szakmai díjakról van szó, vagyis elismert szakemberekből álló zsűri döntött. Ha más oldalról nézem, méltó kifutása vagy „jutalma” annak a sok nehézségnek, amit ez a forgatás jelentett. Szintén jó, hogy ilyenkor jönnek ezek a bizonyos pozitív visszajelzések.



Hogyan ünnepelt az Aglaja csapata?

Nem szerveztünk külön bulit. A díjátadó után a monacói herceg tartott egy formális fogadást, ahol ott volt Deák Krisztina, a film rendezője is, illetve összefutottunk a szintén díjazott On the Spot csapatával. Jellemző módon még aznap este belázasodtam, és a következő két napot az ágyban töltöttem.

-ig-

Esztert az április végén bemutatott Mártírokról kérdeztük. Szerinte van valamennyi dogma-film az előadásban, érdemes és muszáj kommunikálni a konfliktusainkat, az egyházi ének pedig teljesen új tapasztalatot jelentett számára.

A Mártírokban játszott karaktered hogy viszonyul a valláshoz?

Erika Rothként, a tanárnőként a darabban a rációt testesítem meg, én vagyok az ellenpontja a Tasnádi Bence által játszott fanatizmusnak. Andrisék (Dömötör András, az előadás rendezője) sokáig halogatták azt a kérdést, hogy Mártír vagy Mártírok legyen az előadás címe, mert a német nyelvből való fordítás mindkét lehetőséget meghagyja. Azért döntöttek végül a Mártíroknál, mert nem egy szereplőnek a sorsát akarták végigkövetni és azt hangsúlyozni, hanem ebben az előadásban szinte mindenki mártírrá válik. Máshonnan indít a két szereplő, Benjamin a fanatizmusból indít, én a fordított utat járom be, a jól felépített világom omlik össze. Fontos kiemelni, hogy nem csak mi ketten válunk mártírrá, hanem a maga módján szinte mindenki.

Ónodi Eszter és Jordán Adél éppen a Musik, musikk, musique egy előadására készül. A huszas-harmincas évek látványos sminkjeit és frizuráit felidéző produkció alapos előkészítést igényel, és a szereplők előadás közben is többször teljes átváltozáson mennek át.

Esztert, aki most hétvégén a legjobb színésznő díját kapta a filmkritikusoktól az Aglajában nyújtott alakításáért, pár nappal a bemutató után kérdeztük A nyaralásról.


A nyaralás fő témája az együttélés lehetetlensége, a házasság válsága. Hogyan látod, ez a mai kor hozománya?

Igen. Alapvető válságkorszak van a világban, ezt lehet gazdaságilag, kulturálisan, meg egyáltalán minden tekintetben értelmezni. Teljesen össze vannak zavarodva az emberek és nem látnak tisztán ebben a káoszban. Ez biztos a házasság nevű intézményre és az együttélésre is vonatkozik.

A házasságot még egy tartható együttélési modellnek gondolod manapság?

Én nem vagyok házas, de nagyon nagy a családi nyomás, hogy ez ne legyen így. Majd lehet, hogy egyszer házas leszek, nem tudom. Az biztos, hogy rengeteg olyan kapcsolat ment tönkre az én környezetemben is az elmúlt egy-két évben, amiről azt hittük, hogy évekig fog tartani. Valóban nagy kérdés, hogy mi a jobb, ha az ember házasságban él, viszont pokoli viszony van a felek között, vagy pedig bevállalja, hogy elválik, s utána megpróbál valamilyen független és viszonylag boldog életet élni önállóan. Ebben én nem tudok állást foglalni, nagyon egyénfüggő.

Június elején, az évad utolsó előadásának másnapján megkezdtük a színház utcafrontjának és előcsarnokának az átépítését, ami után reményeink szerint augusztus végén egy kávézó és egy könyvesbolt nyílik meg a Katonában. A munkafolyamat egy korai szakaszában - értsd: bontás - színészkollégák is bekapcsolódtak a munkába. Néhány fotón megörökítettük.

Itt éppen Dankó István és Ötvös András pózol a fotósunknak, a háttérben Nagy Ervin viszont nem pihen.

Ónodi Eszter, Nagy Ervin, Pelsőczy Réka és a többiek készülnek az előadásra.