A Katona József Színház két alapító tagja május 10-én vadonatúj Szép Ernő-esttel jelentkezik: Szacsvay László önálló estjét Benedek Miklós rendezi. A bemutató előtti napokban kérdeztük őket a készülő előadásról.



Miért Szép Ernőre esett a választás, amikor felmerült, hogy készítenek Szacsi számára egy önálló estet?

Benedek Miklós: Azért gondoltam Szép Ernőre, mert az ő lelke, az ő szíve, az ő gondolatai nagyon sokban hasonlítanak Szacsi mentalitásához. A „köszönöm szépen, a világon vagyok, de mégse vagyok a világon” típusú magatartás abszolút ráillik.

Szacsvay László: Szép Ernő is abba a vonulatba tartozik, amit az irodalomból nagyon kedvelünk. A régi nyugatos világot, ezt a szecessziós-szürreális világot, magát a kort, amiben ezek az írások íródtak. És ebben a világban nagyon sok közös múltunk van, például a Budapest Orfeum.

Mik voltak a válogatás szempontjai?

Szacsvay László: Miklós nagykanállal mérte az anyagot nekem, azt gondolom, hogy ezt a szecessziós világot talán ő ismeri a legjobban. Elég sokat húztam: azokat a részeket, amelyekhez érzésem szerint nincs személyes viszonyom. Azok maradtak meg, amelyek megnyitották a fantáziámat.

Milyen lesz az előadás látványvilága?

Benedek Miklós: Minden egyes témának van egy külön hangulata, amennyire a Sufni pici tere engedi.

Szacsvay László: Lesz egy kis lépcsős emelvény, egy szép régi csillár, néhány szék… Tehát ilyen apró jelzésekkel imitáljuk a környezetet, ebben mozgok majd.

Milyen szerepe van a zenének az előadásban? Gondolok itt a pianínóra, mint címre, illetve a hegedűre, mint kellékre.

Benedek Miklós: Kellér Andortól vettem ezt a címet, neki van egy gyönyörű írása Szép Ernőről. A pianíno egy metafora, a csendet is jelenti. Úgy gondoltam, hogy ez a csendeknek az összessége. A zene és a csend… Szép Ernő apja pedig tanár volt és ő gyermekkorában egy hegedűt kapott tőle.

Szacsvay László: A hegedű benne van Szép Ernő életművében: az egyik novellájában ezt írja: „Hogy mondjam ki, mit érzek? Jaj, hisz ezt nem lehet kimondani. Behozom a hegedűm, hadd hozzam be a hegedűmet.” Mivel én egy nagyon picit tudok hegedülni, kezdetben úgy volt, hogy ez élőben itt fog zajlani. De aztán úgy alakult, hogy maga Kreisler játssza a szerzeményét felvételről, aki egy fokkal jobban hegedül, mint én.

Mit vár az előadástól?

Szacsvay László: Reményeim szerint ez egy olyan est lesz, ami ha megy, akkor ugyanolyan örömmel jöhetek be rá, mint annak idején a Budapest Orfeumra, és még szerencsére jó hosszan sorolhatnám azokat az előadásokat. Titkon az is benne van, hogy egy kicsit az irodalom iránt felkeltse az érdeklődést. Gondolok itt elsősorban a fiatalokra, de persze az idősebbek is megtalálhatják benne magukat. Ha az elhangzott művek kapcsán kedvet kapnak, levesznek egy Szép Ernő-kötetet a polcról, utánajárnak kicsit, már megérte.

Sápi Dalma