Sarkadi Imre Oszlopos Simeon című művét állítja színpadra Gothár Péter a Kamrában. Szirtes Ágit, az előadás egyik fontos szereplőjét az általa játszott karakterről, a próbafolyamatról és a darab aktualitásáról kérdeztem.

- Milyen Vinczéné karaktere, akit alakítasz, mi a szerepe a történetben?
- A viceházmestert játszom az előadásban, egy nőt, aki még házmesternek sem jó. Semmije sincs: se férje, se gyereke, se nőiessége, se jövője, se pénze. Irigy mindenkire, akinek bármije is van az életben, ennek okán gonosz és mindenkinek rosszat akar.

- Van előtted példa ilyen figurára?
- Egy konkrét nincs, többekből próbálom összerakni a különböző vonásokat, de főleg magamban keresgélek.



- Amikor megtudtad, hogy kit kell játszanod, örültél neki?
- Igen, elsősorban azért, mert nem kell sem szépnek, sem okosnak lennem. Alapvetően jó érzés gonosz, buta, elhanyagolt embert játszani – olyan felszabadultság, mint mikor játszóruhában megy az ember játszani. Meg aztán annak leple alatt, hogy ez csak egy szerep, nem én vagyok, szabaddá engedhetem személyiségem sötét árnyait.

- Fizikai változtatás, pl. hajvágás nem mindegy, mikor történik – kell most változtatnod valamin a szereped miatt?
- Az olvasópróbán beszéltünk erről Gothár Péterrel, és egy keveset végül vágattam a hajamból. A hatvanas években játszódik a darab, és nem szerettem volna parókát viselni, mert nem szeretek abban játszani.

- Kaptál valamilyen instrukciót arra nézve, hogyan alakítsd a szerepet, hogy milyen legyél?
- Péter azt mondta, olyannak kell lennem, mint egy eleven portásfülke.



- Miért érzed aktuálisnak, mainak a történetet?
- Vinczéné örök.

- Hol tart a próbafolyamat?
- Nagyon az elején vagyunk még. Ez az a periódus, amikor az ember a szöveget még nem igazán birtokolja, hiszen nem tudja, mit is akar próbálni – de azért sem tud igazán próbálni, mert nem birtokolja még igazán a szöveget. Még az elején vagyunk. Még nagyon nehéz.

Csikós Kornélia