Fényevők címmel készül új előadás a Katonában Ascher Tamás rendezésében, ennek a nyílt próbájába tekintettem bele. A szombat délelőttre meghirdetett próbára rengetegen voltak kíváncsiak – a színház előtt kígyózó sor állt fél órával a kezdés előtt.

Bent eklektikusnak tűnő színpadkép fogadott minket: a színpad bal oldalán kanapé, asztal, a jobb oldalán egy kerevet és egy kisebb asztal; az ezeket félkörben körbeölelő falakon sűrűn egymás mellett ajtók láthatók. A jelenetek középpontjában ez a két, időnként változó funkciójú nappali áll.


Fullajtár Andrea és Nagy Ervin a Fényevők egyik próbáján

A próba kezdetén Ascher Tamás helyet foglalt a színpadon a nézőkkel szemben, röviden ismertette a történet cselekményét, vázolta a színpadon látható terek szerepét, majd a szereplőket jellemezte röviden. Gorkij A Nap fiai című művét – amely alapján a Fényevők készült – azért tartja fontosnak , mert ugyan 1905-ben íródott, üzenete semmit sem vesztett frissességéből: az akkori úri és szegény réteg között tátongó szakadékot mutatja be egy fordulatos történeten keresztül. A múlt század eleji orosz társadalom sok tekintetben visszaköszön az elmúlt ötven évünk történelmében: a módosabb és szegény rétegek közti szakadék mérete cseppet nem csökkent és az „úri társaság” természetesen nem hibátlan: a szegények helyzetével nem tudnak, nem akarnak azonosulni.

A Fényevők cselekménye több szálon fut: az értelmiségi társaság; a lakatos férj és a szakácsnő feleség, illetve az ő barátaik; a háziúr és fia, illetve a fiú szerelme, a szobalány – ez a három történeti szál bonyolódik a darab folyamán. A nyílt próbán bemutatott jelenetek mind kiélezett helyzeteket mutattak be: az egyikben szó esett arról, hogy az úri társaság tagjai közül páran ellentétesen gondolkoznak a társadalomra való hatásuk fontosságáról – ez derült ki a vegyész (Kocsis Gergely) és a festőművész (Fekete Ernő) szavaiból. A beszélgetésbe belecsöppent egy illuminált férfi (Ötvös András), aki a jó barátját (Bezerédi Zoltán) kereste, megzavarva így a fennkölt eszmecserét. Ascher ezt, a két világ közötti különbséget, egy Spielberg-filmhez, a Jurassic Parkhoz hasonlította: egymás világába betolakodó szörnyekként viselkednek szereplői – hasonlóan viselkedünk mi is.

Az urak és a munkásosztály gondolkodásmódja közti különbség egy másik jelenetben is kibontakozott: a vegyész, Protaszov arra kéri Jegort, a lakatost, hogy ne verje a feleségét. A lakatos véleménye nem egyezik meg az úréval: „Engem is vertek – akkor én is verhetek mást.”

És hogy kik a Fényevők? Erre választ kaptunk a harmadik és negyedik jelenetben. Jegor lakásában, a barátai körében énekel késő este – a bormámoros beszélgetés folyamán jut az eszükbe az elnevezés: az úri társaság tagjai fényevők. Nem tudni, miből élnek (mert a boltban is csak felírnak nekik mindent), de valószínűleg a festőművésszel hamisíttatják a bankókat. A különb, fensőbbséges érzetet pedig az adja számukra, hogy azt hiszik, nekik megfelelő étel lehet a fény és a szellemi táplálék, míg a szolgáknak a kenyér és víz is elegendő az élethez.

Csikós Kornélia