katona

Krimi és egy különös szerelmi történet az Ahol a farkas is jó című előadás: Jancsó Piroska, a törökszentmiklósi sorozatgyilkos lány fényképébe beleszeret az író Rubin Szilárd. A halálra ítélt lány ártatlanságát 40 évig kutató író és a gyilkosságok eseményeit párhuzamosan feldolgozó, különös látványvilágú előadásról, a próbákról, Piroska szerepéről mesél a lányt alakító Borbély Alexandra.

- Amikor Gothár Péter elkezdte rendezni a darabot, milyen érzéseid voltak a szereppel kapcsolatban? Hittél Piroska ártatlanságában?
- Most már nem is látom ezt kívülről úgy, mint az elején. Amikor megkaptam a hírt, hogy miről is szól ez a darab, akkor nagyon elszörnyedtem, hogy ez annyira brutális és durva, már most fáj tőle a lelkem. Amikor az olvasópróba előtt elolvastam azt, amit Gothár Péter összeállított Németh Gáborral – többek között bírósági vallomások és Rubin Szilárd Aprószentek című könyve alapján -, tulajdonképpen végigbőgtem az egészet. Nagyon sajnáltam ezt a lányt és nagyon megérintett ez a történet. A színésznek kötelessége, hogy mindig megtalálja az igazságát annak a karakternek, akit próbál – nekem is ez volt a dolgom. Megszerettem ezt a lányt és tudom, hogy a betegsége – ha azt mondjuk, hogy ez egy betegség – köszönhető a sanyarú sorsának és az anyjának, aki egy eltorzult, elállatiasodott nő volt. Amit tőle látott vagy kapott, az végzetes, rossz minőségű életbe tolta Piroskát. Piroska nem tudta, mi a szeretet, mert elvették tőle. Belegondolva abba, hogy milyen környezetben élt, nem is tudhatta, mi az. Piroskát bűnösnek tartom, de meg kell ismerni a történetét és nem szabad élből elutasítani. Ez nem felmentés, de valamilyen magyarázatot ad.
 

- Elképzelhetőnek tartod, hogy Rubin Szilárd a szerelem miatt kutatott negyven évig a történtek után, vagy szerinted valami más oka is lehetett a háttérben?
- Szerintem magát is fel akarta menteni az alól, hogy beleszeretett egy halott gyilkosnak a fényképébe, mintha megpróbálta volna ezt a ritka és furcsa helyzetet megmagyarázni magának. Talánha azt mondja, hogy Piroska nem gyilkos, akkor könnyebb lesz neki, és talál a lelkének egyfajta menedéket.

- A nyílt próbákon úgy tűnt, hogy Gothár Péterrel könnyen megértitek egymást. Végig jól tudtatok együtt dolgozni?
- Merem állítani, hogy mi nagyon jól dolgozunk együtt. Rá vagyok hangolódva az ő képeire – mindig, amikor mond valamit és elképzelem, azt gondolom, hogy teljesen igaza van. Bennem szinte 100%-os az elfogadás az ő világa iránt, bizalom alakult ki már az első munkánktól, a Kriplitől kezdve. Ugyanakkor kemény Gothár Péterrel együtt dolgozni, szerintem sokaknak túl szigorú lehet – rám viszont jó hatással van ez. Lenyűgözőnek találtam azokat a filmszerű képeket, melyekkel napnap után előállt. Pelsőczy Rékával is sokat gondolkoztunk azon, hogy honnan jönnek ezek a remek ötletei? Gothárnál az a nehéz – de igazából ez a színészek munkája –, hogy a lelkednek egy bizonyos érzékenységi fokon kell működnie a próbán: mindent meg kell élni, nem lehet kamuzni. Ez a koncentráltság megviselt, de sokat adott is. Például amikor az ítélethirdetésnél állnak körülöttem az emberek: ez előszörre olyan pillanat volt , amivel soha nem fogok újra találkozni – a Piroskával történtek valós pillanatát kaptam meg. Éreztem, hogy tér és idő megszűnt, azon kívül kerültem, néztem a szemeket és arra gondoltam, hogy ez rettenetes lehetett.

- Miért ajánlod az Ahol a farkas is jó-t?
- Az egyik ok az, hogy igaz történet alapján készült – ez számomra nagy vonzerővel bírt már régen is, mert ettől még valóságosabbá válik minden film vagy előadás. A másik ok, hogy szerintem ez különleges szerelemi történet, ha Rubin Szilárd szemszögéből nézzük. Találkozástól mentes – mert a szereplők életükben sosem botlottak egymásba, ezért olyan, mintha Gothár Péter ezt a találkozást megadta volna nekik 2014-ben a Kamra színpadán.
 

- Van valami, amit hiányolsz a darabból?
- Nem maradt hiányérzetem, de remélem, hogy a darab érik és fejlődik még. Gothár bátor rendező, és úgy gondolom, merésznek kell lennünk – a színházban is és az életben is, mert ha nem, akkor egy csomó minden nem fog velünk megtörténni. Értékelem a bátorságot – mind színészileg, mind emberileg. Örülök, mert ez a szerep nagyon jó dolog az életemben és remélem, hogy még sokáig lesz.

Csikós Kornélia 

„Ő az a lány, akivel egész életemben játszani szerettem volna.”
Rubin Szilárd

A szombati nyílt próbán nézhettük meg, hogy hogyan készül az Ahol a farkas is jó. A Kamra előterében zsibongó tömegben öt perccel a próba kezdete előtt megjelentek a szereplők és elvegyültek a közönség tagjai között – szokatlan, de annál érdekesebb felütés.

A darab egy sorozatgyilkosságról szól: Törökszentmiklóson 1953 októbere és 1954 augusztusa között öt tizenéves lány tűnt el – a gyanúsítgatások során a húsz éves Jancsó Piroska neve merült fel egyre gyakrabban. A lány minden alkalommal kimagyarázta magát, végül feljelentették és a bíróság halálra ítélte. Rubin Szilárd negyven évig foglalkozott a történettel, megszállottsága egy szerelemnek köszönhető: Piroska képét megpillantva beleszeretett és a lány ártatlanságát próbálta kutatásával bebizonyítani. Története két évvel ezelőtt jelent meg könyvben, Aprószentek címmel. Különös csavar az előadásban, hogy Gothár Péter rendezésében Rubin Szilárd figurájának közreműködésével göngyölítik fel az események fonalát.

A színpadkép egy fordított L alakra emlékeztet – a történet íróját, Rubin Szilárdot alakító Keresztes Tamás áll előtte és nekikezd a bevezető szövegnek. A díszlet kevés elemből áll, nincsen túlzsúfolva – a sok helyszínváltás és mozgás miatt például az asztal és a tükörként funkcionáló üveglap pusztán lóg a színpad fölött, és mint egy függöny, könnyen elhúzható a színpad végére. Az első jelenetben a tükör mögött egy kerevet látható, melyen a főszereplő Piroska (Borbély Alexandra) ül, mellette pedig egy szerzetes. A színpad előtt, jobb oldalon egy zongora áll, ezen Rezes Judit játszik a későbbi presszójelenetben.

 

A nézőtér is a játéktér része – erre utal a nézőtérbe ékelt kávézóasztal, illetve az előadás során a széksorok átrendezése, ami kifejezetten izgalmas színházi helyzetet teremt.

A szereplők közül ketten is több figura bőrébe bújnak: Pelsőczy Réka Piroska anyját, a presszós pincérnőt és a megmenekült, Piroskát feljelentő lányt alakítja; Rezes Judit az egyik áldozatot, Marikát és a presszóban éneklő-zongorázó Művésznőt játssza. Keresztes Tamás mindenhol ott van, mindenről tudni akar és mindenkivel beszél - de ezt udvariasan, alig észrevehetően teszi, nagyon jól alakítva az írót, aki egyetlen fényképet látva beleszeretett a sorozatgyilkos lányba.

A zárójelenet, az ítélethirdetés a nézőtéren kapott helyet: székek és nézők félreállítva (mint a vidéki akasztásoknál: a közönség, akár a falu népe figyeli az eseményeket), középen a rendőrök, Piroska és Rubin Szilárd a bizonyítékokat bemutatva hozzák meg az ítéletet.

A tragikus, egyben lírai történetet feldolgozó darabhoz rideg, feszült légkör társul, a próba utolsó mozzanataként pedig egy teszt következett: a közönség meglepetésére az első sorban ülőknek fekete esernyőket osztottak ki a színészek, de a rendező nem árulta el az okát: a miértre a bemutatóig még várni kell.

Csikós Kornélia