katona

A végítélet napja – így kiragadva bombasztikus a cím, Bagossy László szerint azonban inkább titkokkal teli balladáról van szó. A telt házas nyílt próba után és az október 19-i bemutató előtt kérdeztük a rendezőt a darabról, a készülő előadásról és a Katona társulatáról.

Miért pont most vetted elő A végítélet napját? Mitől lesz mai ez a mű?

Horváth művei olyan történelmi korszakban születtek a húszas-harmincas évek társadalmi-gazdasági válságának idején, amelynek feszültségei számos hasonlóságot mutatnak korunk problémáival. Nem írtuk át a szövegét, nem próbáltuk meg közvetlenül a mába transzformálni, mert nem éreztük szükségét. A napi aktualitás fontos tényező a színpadon, de veszélyes is lehet, mert könnyen válik művészietlenné. Természetesen csináltam én is olyan előadásokat, melyekben az aktuálpolitikai borzongás fontos szerepet játszik, pl. a Heldenplatzban is ilyen, de az egy nagyon magas színvonalú irodalomba van beágyazva.



Közel áll hozzád Ödön von Horváth munkássága?

Szerencsésnek érzem magam, hogy a tavalyi Thomas  Bernhard-rendezésem után most a másik nagy kedvencemmel, Ödön von Horváthtal tölthetem együtt az időt. Nagyon szeretem azt, ahogyan gondolkodik. Remélem, hogy a korábbi munkáimból, mondjuk a Kasimir és Karolinéből származó tapasztalataim egy kicsit  ide is beszivárognak. Nem a nulláról kezdtem együtt gondolkodni Horváthtal. 

Mi a készülő előadás műfaja?

Színműnek íródott, hét képben. Az utcán látható plakátokon nagyon bombasztikusnak tűnik, a címe, de a mű filozófiája sokkal árnyaltabb, mint egy hollywoodi sikerfilmé. A történet tele van titkokkal és hiátusokkal, ezért én legszívesebben balladának nevezném.



Miben más a Katona színészeivel dolgozni, mint más társulattal?

A Katona társulata kiemelkedő minőségű társulat. Szerencsésnek érzem magam, amiért az elmúlt években nagyon jó csapatokban dolgozhattam,  például az Örkény István Színházban vagy az év első felében a Litván Nemzeti Színházban. Sokszor volt alkalmam megtapasztalni azt az inspiráló helyzetet, amikor nagyon tehetséges emberek vesznek körül. Úgy gondolom, hogy a Katona is egy világszínvonalú hely és most is nagyon jó dolog ezekre a tehetséges emberekre támaszkodni.    

Csikós Kornélia

Az október 19-i bemutató előtt nyilvános próbán jártunk, ahol kirajzolódott a történet és a jelenlegi fázisban rengeteg érdekes kísérlettel találkoztunk.



Kivilágított színpad, középen egy létra, azon egy virágfüzér, két oldalt két-két oszlop, baloldalon  zöld ajtó és egy gurítható, magas asztal. A létra fölött vascsőre akasztott fatábla látható, melyre vörös festékkel van festve: Isten hozott. A fantáziának igen nagy teret adó színpadkép fogadja a nézőket.

Tasnádi Bence és Jordán Adél átszalad a színpadon, majd Bagossy László jön elő és a zsúfolt nézőtér elcsendesedik. „Jó estét kívánok!” – köszönti a nézőket a nap 24 órájában természetes fénytől mentes színházteremben, majd a közönség hangos nevetése után folytatja: …illetve jó reggelt kívánok!” A rendező a színpad előtt megállva bevezetőt tart Ödön von Horváth művéből, röviden összegzi a történetet és elmondja, hogy jelenleg azt a jelenetet/színt próbálják, mely a történetben egy négy hónapos szünet után játszódik a faluban. Hozzáteszi, hogy ilyen korán nem szoktak „kukucskálni” jönni a nézők, majd elkezdi instruálni a színészeket, akik a jelenetet indítják: Ujlaki Dénest, Kiss Esztert, Pálmai Annát és Ötvös Andrást. A rendezői instrukciókat a színészek kiegészítik saját ötleteikkel, a térbeli mozgások rengeteg variációját próbálják ki. A kezdeti négy figurából kiemelkedik Anna (Pálmai Anna) szerepe, Ferdinánd (Ötvös András) óvja őt a széltől is. A falu „sztárja”, Anna a koronatanú egy perben, Thomas Hudetz (Keresztes Tamás) perében.



A négy színész beszélgetéséből mozaikosan össze lehet rakni a történetet: egy kisvárosban egy vonatszerencsétlenség után nyomozás kezdődik, melyben kirajzolódnak a közösség erővonalai, az egyes figurák karakterei, és váratlan titkok kerülnek a felszínre.

A darab ritmusát, az időzítést ügyesen csiszolja a rendező, és pont ezen a próbán fontos szerepet kap a zene készítése: honnan hangozzon, mennyire legyen hangos vagy szűrt (mintha egy szobából jönne), illetve a beszélgetések mely pontjain kezdődjön újra a háttérzene és mikor hallgasson el. Ki kell kísérletezni ezeket a lehetőségeket is, erről szólt ez az alkalom, s a két órás próba után a közönség elégedetten szállingózott ki a nézőtérről.

Csikós Kornélia