Rezes Judit: Gothár megtartja az eredeti elképzelést, csak apró dolgokon változtat

Ahol a farkas is jó, Oszlopos Simeon, Részegek - március első hétvégéjén, Gothár-trió néven tekinthetők meg Gothár Péter jelenleg futó rendezései a Kamrában. A mindhárom előadásban szereplő Rezes Juditot kérdeztük a rendező próbamódszereiről, a közös munkáról és az előadásokban általa alakított nőkről.

Ahol a farkas is jó – milyen szerepet játszol benne és hogyan működtetek együtt Gothár Péterrel?

Hosszú idő után ez volt az első közös próbafolyamatunk, nagyon jó és izgalmas volt a téma és a szerepem is. Az előadásban 13 éves lányokat játszom és azt volt érdekes kitalálni, hogyan tudom őket nem „gügyögve” megformálni. Péter kezdettől fogva nagyon tudta, hogy mit akar csinálni és mi lesz ebből az előadásból. A produkciók díszletét általában ő maga tervezi meg, és ennek az előadásnak a díszlete szerintem zseniális, a nézők is szeretik. Az atmoszférája is nagyon különleges és – noha eleinte igen szkeptikusak voltunk –, a nézőket is biztosan megfogja az, amikor az előadás közben a nézőtérről felállítjuk őket. Ez a fajta aktivitás jobban bevonja őket a történetbe, mert nem csak kívülállóként nézik végig az előadást.

Katona József Színház Rezes Judit Gothár-trió Gothár Péter Ahol a farkas is jó Oszlopos Simeon Részegek

Filmes gondolkodással, szemmel rendez - színházban. Hogyan kell elképzelni a próbákat?

A három darabot véve mindenképpen filmszerű a látvány: az Oszlopos Simeonnál például nagyon részleteibe merülve hozza vissza az ’50-es évek hangulatát, a Részegek díszlete viszont egyszerűbb. De összességében elmondható, hogy mindenképpen erős képi hatása van mindegyik díszletének. Nem egy makettel készül, de szinte kész koncepcióval jön a próbára. Általában az olvasópróba végén képeket vetít nekünk. Szeret a képzőművészetből meríteni és azon keresztül bemutatni, milyen világot, stílust szeretne megeleveníteni az előadásban, megmutatja, milyen díszletet, jelmezeket képzel el és a próbák során milyen hangulatot igyekszik majd megteremteni. A Részegeknél olyan képeket mutatott, amiből világos volt, hogyan képzeli el a díszletet, azt a perspektivikus folyosót, ami végül lett. Az Ahol a farkas is jó esetében tudta, hogy egy erősen megemelt színpadot szeretne létrehozni, az Oszlopos Simeonnál szintén, és ennél a kettő előadásnál a korhű ruhákhoz is nagyon ragaszkodott. Személy szerint a legjobban az Ahol a farkas is jó díszletét szeretem, mert tiszta képzőművészet.

Sokat változtat a koncepción menet közben?

Nem, megtartja az eredeti elképzelést, csak apróbb dolgokon változtat. Az Oszloposnál  a magasított színpadon kezdtünk próbálni, és már kezdetektől fogva megvolt, mettől meddig tart a díszlet, azt pedig, hogy az ablak, az ágy, a fürdőszoba pontosan hova kerül, később találta ki.

Katona József Színház Rezes Judit Gothár-trió Gothár Péter Ahol a farkas is jó Oszlopos Simeon Részegek

Részegek – milyen próbákra számítottál a kezdetekkor és mit gondoltál, milyen lesz az előadás?

Hallottuk a pletykákat a próbák kezdete előtt, hogy ez egy nagyon jó darab és vártuk a címe miatt is. Tudtuk, hogy mindenki részeget fog benne játszani és kíváncsiak voltunk, hogyan fog ez színpadon működni. Az utolsó pillanatig is nehéz volt ezt a részegséget az egész előadáson belül végigvinni úgy, hogy ne essünk bele a klisékbe – az ember ittas állapotban általában le van tompulva, és egy előadásnak nem tesz jót, ha 14 ember lassan, vontatottan beszél és játszik. Finoman kellett változtatni a tempón, hogy ne legyünk túl lassúak.

Azok a hatások, effektek, amiket Gothár beleépít az előadásba plusz esszenciát adnak az előadásnak? Szerinted miért van rájuk szükség?

Valóban sok effektet használ, az Ahol a farkas is jó-ban elég erőteljesen dolgoznak a főiskolások a hangokon – és ez az előadáshoz sokat hozzáad. A Részegekben is vannak, de jóval kevesebb – a próbafolyamat közben gondolkodtam rajta, hogy vajon itt is olyan nagy hatást ér-e el vele, mint az Ahol a farkas is jó-ban. Ez rendezői elképzelés. Azt hallottam, hogy ezt először a Színház- és Filmművészeti Egyetemen próbálta ki, és megtetszettek neki ezek a plusz hatások, amiket beépíthet az előadásba. Az is rendezői sajátossága még, hogy előadásról előadásra átvisz, megtart valamit, amik régebbi előadásokban előfordultak: akár egy mondatot, akár valamilyen kelléket vagy egy állatot – hal például korábbi előadásában is volt már, és most is felbukkan az aranyhal a Részegekben.

Katona József Színház Rezes Judit Gothár-trió Gothár Péter Ahol a farkas is jó Oszlopos Simeon Részegek

Közel érzed magadhoz a szerepeket, amiket Gothár rád oszt?

Mindhárom szerepemet nagyon szeretem, mert mindegyik teljesen más – ahogy fent említettem, az Ahol a farkas is jó-ban 13 éves lányokat játszom. A játékuk nem elidegenített, de mégis, azért, mert én alakítok egy ilyen kiskorú lányt, ezt az érzést kelteti a nézőben.
Az Oszlopos Simeonban egyrészt nehéz a feladatom, mert nincs sok jelenlétem benne ahhoz, hogy konkrétan kiderüljön, ki is vagyok – sokat beszélnek arról a nőről, akit játszom. A másik az, hogy hosszú idő után szólalok csak meg az egyik jelenetben – sokat kell jelen lennem úgy, hogy abból a néző rájöjjön, ki az a nő, aki a színpadon van. Azért is érzem magamhoz közel ezt a szerepet, mert emberileg én is küszködtem olyan problémákkal, mint ez a nő, aki egyben akar tartani egy kapcsolatot és valamilyen megoldást keresi a problémákra, meg akar menteni valamit, ám végül el kell fogadnia, hogy ez nem sikerült.
A Részegekbe szintén személyes dolgokat tudok belevinni – mindenkinek sok problémája van a darabban, kicsit mindenki másfelől közelíti meg, de lényegében mindenki ugyanarról beszél: a boldogság kereséséről. Az én szerepemről tudják a legkevesebbet a nézők, hogy ki is az a lány, akit játszom, semmi konkrétum nem derül ki rólam. Még az is lehet, hogy ez a nő most itta le magát először, és mi más lehet az oka, ha nem a szerelem? Mindenkinek az életében van ilyen és ezeket a valós problémákat nagyon jó beleadni ezekbe a szerepekbe, akár terápiaként is fel lehet fogni.

A bajnokot próbálod épp Pintér Béla rendezésében. Kit alakítasz a történetben és hol tartanak most a próbák?

Puccini A köpeny című operáját írja át szövegileg Pintér Béla. Az eredeti történetet próbálta megtartani, ami egy szerelmi háromszögről szól. Béla folyamatosan írja a jeleneteket, ami azért érdekes, mert az operai hangokra kell ráírnia a szöveget. Folyamatosan hozza a művet, állítólag a 60%-a készen van. Különleges feladat ez, mert operát még nem énekeltem, sok dolgom van vele. A Musik Musikk Musique óta nem is énekeltem, pedig azóta már egy év eltelt. Sokszor járok korrepetícióra és énektanárhoz. Nem egy könnyű opera, modernnek számít és hangilag, dallamilag is elég nehéz. Küszködünk vele, de ez nagyon jófajta küszködés, és jó új dolgokat csinálni, új rendezővel – ez mindig feldobja az embert.

szöveg: Csikós Kornélia
fotók: Dömölky Dániel

0 Tovább

Mészáros Máté: Máshogy kezeljük a szentimentalizmust, amikor részegek vagyunk – olyankor kibontakozik valami, amit az emberek józanul nem csinálnának

Részegek - Gothár Péter új rendezésének bemutatója december 19-én lesz a Kamrában. Ivan Viripajev drámájának egyik szerepében Mészáros Mátét láthatjuk – a készülő előadásról, az abban játszott szerepeiről és arról kérdeztük, miért csak részegen merünk nagyon érzelmesek lenni.

Hogyan kerültél az előadásba?

Május körül Máté Gábor felhívott (ő az osztályfőnököm volt az SZFE-n), hogy Gothár Péter rendezne valamit a következő évadban és gondoltak rám. Ekkor már lehetett azt tudni, hogy eljövök a Vígszínházból, illetve Gothárral tavaly a Pesti Színházban a Két úr szolgáját készítettük – innen jött az ötlet, hogy ha épp ráérek és nem tudni, mennyi és milyen munkáim lesznek, akkor vállaljam el idén Gothárnál ezt a szerepet ebben a sokszereplős stúdiódarabban.

Milyen a karaktered, Mark, és honnan tudjuk meg az előadás során, hogy ki is vagy valójában?

Ő annak a filmfesztiválnak az igazgatója, ahol az egész előadás játszódik. Ez a közeg elég jól ábrázolja az elit réteget, azt az ún. VIP közönséget, amely ilyen jellegű fesztiválokra jár. Az iráni film, amiből idézem, hogy „Azért, hogy megtaláljuk a királynői gyémántot, szépséges Gulbahar”, több szereplőnél is visszaköszön majd, mintha „beakadt” volna az este folyamán a tudatukba és részeg állapotban talán elindított bennük valamilyen gondolatot.

Katona József Színház Részegek Mészáros Máté Gothár Péter bemutató Ivan Viripajev

Hogy tetszik neked eddig a próbafolyamat, milyen előadás lesz ebből szerinted?

Jelenleg azt érzem, hogy én most csak benne vagyok és küszködöm – jó értelemben - azzal, hogy a darab elején és végén szerepelek, és hogy a kettő jelenet között mit csinálnak a többiek másfél órán át: milyen erőtér jön létre a színpadon, amibe nekem be kell mennem az előadás végén? Milyen lesz a tempó? A részegség ritmusa milyen és azt kellően fel tudom-e venni? Alapvetően mindenki azt gondolja, hogy a részegek lassabbak a józan embereknél, ugyanakkor egy előadásban nem lehet mindenki egyformán lassú, mert az kibírhatatlan. Fontos, hogy megtaláljuk, hogyan legyünk különböző tempójúak és részegek egyszerre. Az első jelenetben még lehetek lassabb, de az előadás végén már egy gyorsabb reagálású részeget kell játszanom.

Ma inkább lehet részegnek lenni és büntetlenül véleményt nyilvánítani, mint régen?

Sosem lehetett – emberileg, érzelmileg valamiért nem merjük elmondani másoknak, amit valójában gondolunk. Ezért is kell színházat csinálni és ebben a darabban is ez a problémánk: szembesülnie kell az embernek bizonyos dolgokkal, bármilyen nehéz is. Örök igazság és mindig így lesz, hogy a gyerekek és a részegek őszintébbek. Tény, hogy máshogy kezeljük a szentimentalizmust, amikor részegek vagyunk – olyankor kibontakozik valami, amit az emberek józanul nem csinálnának. Például nem zokognak egymás vállán. Ez nem azt jelenti, hogy józanul hazudunk, csak nem merünk érzelmesek lenni. Mert ez egyre kevésbé „trendi”, valami miatt szégyelljük az érzékeny, érzelmes oldalunkat mutatni. A színházakban is ezt érzem: szikár és száraz előadásokat kell készíteni, minél érzelmesebb mondatokat minél szárazabban mondatnak el a színészekkel. Nálunk ez nem így lesz.

Milyen részegnek lenni józanul?

A részeg agy máshogy jár, magától értetődőbbnek vesz bizonyos dolgokat és egyszerűen csak kimondja azokat, megfontolás nélkül. Az olvasópróbán – tudván, hogy részeg emberek szavait hallgatjuk - nagyon nevettünk, de ha ezt nem tudtuk volna, szentimentális, nyálas, önismétlő és didaktikus, szappanoperaízű mondatok váltakozását hallottuk volna. Ilyen az ember részegen.

Katona József Színház Részegek Mészáros Máté Gothár Péter bemutató Ivan Viripajev

Gondoltatok arra, hogy részegen próbáljatok?

Ezen az ember a főiskolán vagy fiatalkorában túlesik, de ezt most nem lett volna érdemes kipróbálni. Akiket mi alakítunk, azok az emberek nagyon-nagyon részegek. Ilyen állapotban pedig nem lehet próbálni, mert az a színpadi jelenlét és koncentráció pont a részegség ellentéte, sőt még a mindennapi állapottól is eléggé távol áll. Részeget nem lehet részegen játszani. Aki részegen lép színpadra, vagy a hétköznapokban iszik, az pont, hogy nagyon összeszedi magát, és még erősebben koncentrál arra, nehogy észrevegye rajta bárki is, hogy ittas – ez már egy másik dolog, hogy csak ritkán sikerül. El lehetett volna tölteni ezzel egy napot és együtt berúgni is élmény, de nincs értelme így próbálni.

Könnyen belerázódtál a próbák alatt a többiekkel való közös munkába?

Ugyanarra az egyetemre jártunk, ismerjük egymást, filmeken is dolgoztunk már együtt. Kollégák vagyunk, semmilyen nehézség nem volt a próba közben. A próbák elején különösen vicces volt, mert mindenki nevetett a másikon, hogy milyen vicces részegen, billeg, tántorog. Ám a huszadik alkalom után már nem nevetnek – ilyenkor jön a kérdés, hogy miért nem?  Már nem vagyok vicces? De, csak ők már sokszor látták és ez az a pillanat, amikor elkezdjük várni a nézőt, hogy az ő reakcióikat is megismerjük.
 

Szöveg: Csikós Kornélia
Fotók: Gothár Péter

0 Tovább

Borbély Alexandra: A Piroskával történtek valós pillanatát kaptam meg

Krimi és egy különös szerelmi történet az Ahol a farkas is jó című előadás: Jancsó Piroska, a törökszentmiklósi sorozatgyilkos lány fényképébe beleszeret az író Rubin Szilárd. A halálra ítélt lány ártatlanságát 40 évig kutató író és a gyilkosságok eseményeit párhuzamosan feldolgozó, különös látványvilágú előadásról, a próbákról, Piroska szerepéről mesél a lányt alakító Borbély Alexandra.

- Amikor Gothár Péter elkezdte rendezni a darabot, milyen érzéseid voltak a szereppel kapcsolatban? Hittél Piroska ártatlanságában?

- Most már nem is látom ezt kívülről úgy, mint az elején. Amikor megkaptam a hírt, hogy miről is szól ez a darab, akkor nagyon elszörnyedtem, hogy ez annyira brutális és durva, már most fáj tőle a lelkem. Amikor az olvasópróba előtt elolvastam azt, amit Gothár Péter összeállított Németh Gáborral – többek között bírósági vallomások és Rubin Szilárd Aprószentek című könyve alapján -, tulajdonképpen végigbőgtem az egészet. Nagyon sajnáltam ezt a lányt és nagyon megérintett ez a történet. A színésznek kötelessége, hogy mindig megtalálja az igazságát annak a karakternek, akit próbál – nekem is ez volt a dolgom. Megszerettem ezt a lányt és tudom, hogy a betegsége – ha azt mondjuk, hogy ez egy betegség – köszönhető a sanyarú sorsának és az anyjának, aki egy eltorzult, elállatiasodott nő volt. Amit tőle látott vagy kapott, az végzetes, rossz minőségű életbe tolta Piroskát. Piroska nem tudta, mi a szeretet, mert elvették tőle. Belegondolva abba, hogy milyen környezetben élt, nem is tudhatta, mi az. Piroskát bűnösnek tartom, de meg kell ismerni a történetét és nem szabad élből elutasítani. Ez nem felmentés, de valamilyen magyarázatot ad.
 

- Elképzelhetőnek tartod, hogy Rubin Szilárd a szerelem miatt kutatott negyven évig a történtek után, vagy szerinted valami más oka is lehetett a háttérben?
- Szerintem magát is fel akarta menteni az alól, hogy beleszeretett egy halott gyilkosnak a fényképébe, mintha megpróbálta volna ezt a ritka és furcsa helyzetet megmagyarázni magának. Talánha azt mondja, hogy Piroska nem gyilkos, akkor könnyebb lesz neki, és talál a lelkének egyfajta menedéket.

- A nyílt próbákon úgy tűnt, hogy Gothár Péterrel könnyen megértitek egymást. Végig jól tudtatok együtt dolgozni?
- Merem állítani, hogy mi nagyon jól dolgozunk együtt. Rá vagyok hangolódva az ő képeire – mindig, amikor mond valamit és elképzelem, azt gondolom, hogy teljesen igaza van. Bennem szinte 100%-os az elfogadás az ő világa iránt, bizalom alakult ki már az első munkánktól, a Kriplitől kezdve. Ugyanakkor kemény Gothár Péterrel együtt dolgozni, szerintem sokaknak túl szigorú lehet – rám viszont jó hatással van ez. Lenyűgözőnek találtam azokat a filmszerű képeket, melyekkel napnap után előállt. Pelsőczy Rékával is sokat gondolkoztunk azon, hogy honnan jönnek ezek a remek ötletei? Gothárnál az a nehéz – de igazából ez a színészek munkája –, hogy a lelkednek egy bizonyos érzékenységi fokon kell működnie a próbán: mindent meg kell élni, nem lehet kamuzni. Ez a koncentráltság megviselt, de sokat adott is. Például amikor az ítélethirdetésnél állnak körülöttem az emberek: ez előszörre olyan pillanat volt , amivel soha nem fogok újra találkozni – a Piroskával történtek valós pillanatát kaptam meg. Éreztem, hogy tér és idő megszűnt, azon kívül kerültem, néztem a szemeket és arra gondoltam, hogy ez rettenetes lehetett.

- Miért ajánlod az Ahol a farkas is jó-t?
- Az egyik ok az, hogy igaz történet alapján készült – ez számomra nagy vonzerővel bírt már régen is, mert ettől még valóságosabbá válik minden film vagy előadás. A másik ok, hogy szerintem ez különleges szerelemi történet, ha Rubin Szilárd szemszögéből nézzük. Találkozástól mentes – mert a szereplők életükben sosem botlottak egymásba, ezért olyan, mintha Gothár Péter ezt a találkozást megadta volna nekik 2014-ben a Kamra színpadán.
 

- Van valami, amit hiányolsz a darabból?
- Nem maradt hiányérzetem, de remélem, hogy a darab érik és fejlődik még. Gothár bátor rendező, és úgy gondolom, merésznek kell lennünk – a színházban is és az életben is, mert ha nem, akkor egy csomó minden nem fog velünk megtörténni. Értékelem a bátorságot – mind színészileg, mind emberileg. Örülök, mert ez a szerep nagyon jó dolog az életemben és remélem, hogy még sokáig lesz.

Csikós Kornélia 

0 Tovább

Ahol a farkas is jó – nyílt próba a Kamrában

„Ő az a lány, akivel egész életemben játszani szerettem volna.”
Rubin Szilárd

A szombati nyílt próbán nézhettük meg, hogy hogyan készül az Ahol a farkas is jó. A Kamra előterében zsibongó tömegben öt perccel a próba kezdete előtt megjelentek a szereplők és elvegyültek a közönség tagjai között – szokatlan, de annál érdekesebb felütés.

A darab egy sorozatgyilkosságról szól: Törökszentmiklóson 1953 októbere és 1954 augusztusa között öt tizenéves lány tűnt el – a gyanúsítgatások során a húsz éves Jancsó Piroska neve merült fel egyre gyakrabban. A lány minden alkalommal kimagyarázta magát, végül feljelentették és a bíróság halálra ítélte. Rubin Szilárd negyven évig foglalkozott a történettel, megszállottsága egy szerelemnek köszönhető: Piroska képét megpillantva beleszeretett és a lány ártatlanságát próbálta kutatásával bebizonyítani. Története két évvel ezelőtt jelent meg könyvben, Aprószentek címmel. Különös csavar az előadásban, hogy Gothár Péter rendezésében Rubin Szilárd figurájának közreműködésével göngyölítik fel az események fonalát.

A színpadkép egy fordított L alakra emlékeztet – a történet íróját, Rubin Szilárdot alakító Keresztes Tamás áll előtte és nekikezd a bevezető szövegnek. A díszlet kevés elemből áll, nincsen túlzsúfolva – a sok helyszínváltás és mozgás miatt például az asztal és a tükörként funkcionáló üveglap pusztán lóg a színpad fölött, és mint egy függöny, könnyen elhúzható a színpad végére. Az első jelenetben a tükör mögött egy kerevet látható, melyen a főszereplő Piroska (Borbély Alexandra) ül, mellette pedig egy szerzetes. A színpad előtt, jobb oldalon egy zongora áll, ezen Rezes Judit játszik a későbbi presszójelenetben.

 

A nézőtér is a játéktér része – erre utal a nézőtérbe ékelt kávézóasztal, illetve az előadás során a széksorok átrendezése, ami kifejezetten izgalmas színházi helyzetet teremt.

A szereplők közül ketten is több figura bőrébe bújnak: Pelsőczy Réka Piroska anyját, a presszós pincérnőt és a megmenekült, Piroskát feljelentő lányt alakítja; Rezes Judit az egyik áldozatot, Marikát és a presszóban éneklő-zongorázó Művésznőt játssza. Keresztes Tamás mindenhol ott van, mindenről tudni akar és mindenkivel beszél - de ezt udvariasan, alig észrevehetően teszi, nagyon jól alakítva az írót, aki egyetlen fényképet látva beleszeretett a sorozatgyilkos lányba.

A zárójelenet, az ítélethirdetés a nézőtéren kapott helyet: székek és nézők félreállítva (mint a vidéki akasztásoknál: a közönség, akár a falu népe figyeli az eseményeket), középen a rendőrök, Piroska és Rubin Szilárd a bizonyítékokat bemutatva hozzák meg az ítéletet.

A tragikus, egyben lírai történetet feldolgozó darabhoz rideg, feszült légkör társul, a próba utolsó mozzanataként pedig egy teszt következett: a közönség meglepetésére az első sorban ülőknek fekete esernyőket osztottak ki a színészek, de a rendező nem árulta el az okát: a miértre a bemutatóig még várni kell.

Csikós Kornélia

0 Tovább

Arcok a Farsangból

Didina, Bóbitás és Mica, azaz Jordán Adél, Nagy Ervin és Pálmai Anna



0 Tovább

katona

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek